A nádtető készítés lényege, hogy természetes alapanyagokkal dolgoznak a nádazásban gyakorlott mesteremberek. A nádat érdemes közelebbről megismerni, hiszen lenyűgöző tulajdonságokkal bír.
Milyen az a nád, amiből építőanyag lesz?
A nád (Phragmites communis) jellegzetes vízparti növény, ami főleg tavak partján nő, de megtalálható lassú vízmozgású folyók mentén is. Az elnevezése tájegységeként változik, például a Balaton-felvidéken pihátának hívják, a Hortobágyon pedig bolyhának.
Ez az évelő vízinövény félig a vízben, félig pedig a víz fölött éli az életét. A gyökere a víz alatt, az iszapos földben kapaszkodik, a szára pedig a vízfelszín fölött 40-80 centiméterrel magasodik.
A nádat aratással gyűjtik be, de az elterjedt szokás szerint csakis télen. A téli nádaratásnak praktikus és környezetbarát okai is vannak. Egyrészt a megfagyott vízen könnyebb dolgozni és jobban hozzá lehet férni a nádhoz, másrészt az új nádszálak tavasszal újra növekedni tudnak a természet korforgásába illeszkedve.
A nádaratás hagyományosan kézzel történt, sarlóval, kaszával csinálták, de a gépesítés ezt a területet is utolérte. Ma már géppel vágják a nádat a vízpartokon. A nádarató gépeknek már nincsen szüksége vastag jégre, mert gumis kerekükkel a tó meder alján is képesek stabilan közlekedni. Erre a tulajdonságukra óriási szükség van, mert az általánossá váló enyhe telek következtében a jéggel borított vízfelszín egyre rövidebb ideig van jelen.
A nádszálakból nem mind kerül a tetőre
A kiválogatott nádat kévékbe kötik. A kévék vastagsága eltérő, az egyes országokban más és más mérettel dolgoznak a mesterek. A kévék méretét a nád tulajdonságai is befolyásolhatják, mert az egyes területeken eltérő külsővel jellemezhető nádszálak nőnek.
A nád vastagsága egyrészt a nádfedés anyagigényénél meghatározó, másrészt a fedés minőségét is befolyásolja. A kisebb átmérőjű nádat egyes mesterek azért kedvelik, mert szebb textúrát ad, a nagyobb átmérő pedig erősebb és tartósabb, mert a nádszál nehezebben törik ketté.
A nád idővel kiszárad és összeesik, emiatt körülbelül hét évente szükség van nádtető felújításra. A hézagos részeket ilyenkor pótolják új nádkévék rögzítésével. A tető megújul, anélkül, hogy teljesen újra kellene rakni.
A nádtető kévékből sorba rakott borítás, aminek több tíz centiméter vastagsága van. A vastag tető borítás alatt akár tíz fokkal is hűvösebb lehet egy nyári kánikulai napon a hőmérséklet. Ez a szempont egyre fontosabbá válik mostanában, amikor a melegebb időjárás kezd meghatározó lenni egész évben.
Csak olyan nádszál kerülhet a kévékbe, amit átválogattak, megfelelt a méretbeli elvárásoknak, leszedtek róla minden levelet, bugát, kiálló növényi részt. A gyenge, túl vékony nádszálak könnyen eltörnek, beengedik a csapadékot, mert nem jó a zárásuk, emiatt idő előtt javítani kell a nádtetőn.
A természetes építőanyagok visszatérnek
A nádtető fedés világszerte elterjedt tevékenység, aminek megvan a maga története és múltja. Németországban, Angliában, Dániában, Hollandiában és hazánkban is láthatóak évtizedekkel ezelőtt rakott nádtetők, de ma is készülnek újak. A természetes alapanyagok régen szinte egyedüli szereplői voltak az építkezésnek, mára viszont újra előtérbe kerültek. A nád nem csupán beszerezhető és praktikus növényi anyag, de tudatos jövőépítés eszköze is.
Egyedi nádtetőket készítünk megrendelésre és meglévő tetők karbantartásával, felújításával is foglalkozunk. Ha felkeltette az érdeklődését a tevékenységünk és nádtetővel tervez, lépjen kapcsolatba velünk a feltüntetett elérhetőségeink egyikén!
